Kati és a Kerek Perec - Hívnak a fények

A szomszéd sráctól kértem el az első dobgitárt,
nyúztam is sok éjszakán.
Ha előbb kéri vissza, tán focista leszek,
ó ha nincs, az a gitár.
De megszólalt a dal, amit rég elfeledtem már.
Néha mégis dúdolom, ki tudja talán,
többet ér mint gondolom.

Ettől kezdve azt hittem, kinyílt a világ,
nagyon szűk, lett a szobám.
Másképp láttam, éreztem, nem bírtam tovább,
lépnem kell, lépnem tovább.

Mama figyelj rám, tudod most, elmegyek.
Érzem kicsit fáj, de mást nem, nem tehetek.

Refrén:
Olyan régen várom a percet, olyan régen hív a fény.
Olyan régen hiszem, hogy boldogít, ha a zenének élek én.
Olyan régen vártam a percet, hogy ezer kéz nyúljon felém.
Olyan régen hiszem, hogy boldogít, a zene, és a fény.

Neked adtam mindenem, álmaimat is talán,
a legtisztább álmaimat.
Neked adtam az életem, többet is talán,
azt hiszem, nem bánom sosem.
Út az út után, nehéz volt, de nagyon nehéz.
Mégis úgy érzem, még ma is úgy újra kezdeném.

Refrén:
Olyan régen várom a percet, olyan régen hív a fény.
Olyan régen hiszem, hogy boldogít, ha a zenének élek én.
Olyan régen vártam a percet, hogy ezer kéz nyúljon felém.
Olyan régen hiszem, hogy boldogít, a zene, és a fény.