Grund - Én is tudom

Mikor minden összejön,
Mikor minden pillanat,
Mélyebbre húz,
Mikor senki sem köszön,
És senki nincs, aki beléd lát,
Mert éppen átalakulsz.

Mikor körülötted béke van,
De a lelkedben meg bomba robban.
Mikor mindenki nevet,
Te meg úgy érzed, eltemet,
Mert nincs, aki átölel,
És te csak várod, de nem jön el.
És nem vezetnek sehova a dolgok,
Ha feladnád, én annyit mondok:
Igen, igen,
Én is tudom milyen!

Hát talpra kell, hogy állj,
Már rég nem köt szabály,
Szabad vagy, hát ne bánd azt,
Ha néha egy kicsit fáj!
Harcba kell, hogy szállj,
Hogy önmagaddá válj!
Szabad vagy, hát ne bánd azt,
Ha néha egy kicsit fáj!

Mikor minden ott hagyott,
Ami értelmet adott,
És várnád a választ, de lassan már
A kérdést sem tudod.
Csak az űrt érzed legbelül,
Ahogy a lelkedben valami összedűl,
És a romok közt nem tudod, hol leszel majd:
Alul vagy felül.
Igen, igen,
Én is tudom milyen!

Mikor értelmet keresel, de nem találsz,
Még akkor sem, ha fejre állsz.
Pedig fejben összeraktad ezerszer,
Hogy rájöj, hogy mit rontottál el.
De tudod, azt hiszem már ez se fontos,
És tényleg most csak annyi biztos,
Hogy holnap ugyanúgy vár az élet,
Egy új fejezet, egy új történet!

Szóval talpra kell, hogy állj,
Már rég nem köt szabály,
Szabad vagy, hát ne bánd azt,
Ha néha egy kicsit fáj!
Harcba kell, hogy szállj,
Hogy önmagaddá válj!
Szabad vagy, hát ne bánd azt,
Ha néha egy kicsit fáj!