Pál Utcai Fiúk - Balatonszepezd

Az ősz rárabolt a nyárra,
Kicsi szívem, meg ne fázz ma!
Öltözz fel meleg ruhába!
Felhők jönnek Magyarországra.
Szürke, kócos felhők jönnek,
Nem kopognak, nem köszönnek.
Ráborulnak mind a tájra,
Nézz körül most utoljára
Nem hallom híredet, átversz.
Nem látok színeket, átversz.

Az ősz ráhajolt a nyárra,
Kicsi szívem, ne nézz hátra!
Én eltűnök az éjszakában.
Na, mi újság van Spanyolországban?
Megmozdult a föld alattunk,
Összebújtunk, úgy maradtunk.
És a ház, amiben laktunk,
Elveszett, amíg aludtunk.
Nem hallom a szívedet, átversz.
Nem látom a színeket.

Hadd menjek el, hadd menjek el Balatonszepezdre!
Ezt látni kell, ott most is érik a cseresznye.
Hadd menjek el, hadd menjek el nagyon messze!
Ott az ég mindig kékre van színezve.

A turista, ha jó a vére,
Elér a szív mohás felére.
Ha emlékszik még a nevére,
Ott rátalál az emberére.
Csak egy álom tart már ébren,
átúszni a mindenségen.
Félig álom, félig élet,
Jó volt nagyon szeretni téged.
Nem hallom a híredet, átversz.
Nem látok színeket.

Hadd menjek el, hadd menjek el Balatonszepezdre!
Ott az ég mindig kékre van színezve.
Hadd menjek el, hadd menjek el nagyon messze!
Ott ahol, a Hold a vízre van szegezve.

Hadd menjek el, hadd menjek el Balatonszepezdre!
Látni kell, ott mindig érik a cseresznye.
Hadd menjek el!