Fenyő Miklós - Kérdezd a csillagodtól

Rám szólt egy angyal,
tartozol az újabb dallal,
a csendből már elég,
s kért egy új mesét.
Kért egy új álmot,
szívének azt a furcsa lángot,
mely a szívnek néha kell,
s csak a csillaga gyújthatja fel.

Kérdezd a csillagodtól,
mért alszik néha el!
Talán, hogy felragyogjon,
ha újra útra kel.
Álmodj a csillagoddal,
bújj hozzá jó közel,
s ébredj fel úgy, hogy átölel.

Értett az angyal,
a szívből jött szép szavakkal
titokban arra vár,
öleljem újra át.
Kibontott hajjal
eltűnt, hogy jött a hajnal,
de már tudtam, mit beszél,
hogy a csillagot nem fújja el a szél.

Kérdezd a csillagodtól,
mért alszik néha el!
Talán, hogy felragyogjon,
ha újra útra kel.
Álmodj a csillagodról,
hívd hozzád jó közel,
s meglátod majd, ha átölel.

Sose hidd, hogy a csillagod elhagyott,
ha az éjben nem leled.
Majd ha újra felragyog,
rájössz, hogy csak próbára tett.
Mint egy kisgyerek,
játszik csak veled.

Folytasd csak bátran,
légy a fény az éjszakában,
szólt az angyal, s messze szállt,
rám hagyva egy szív szép szavát.

Kérdezd a csillagodtól,
mért alszik néha el!
Talán, hogy felragyogjon,
ha újra útra kel.
Álmodj a csillagoddal,
bújj hozzá jó közel,
s meglátod majd, hogy átölel.

Tudd meg hát a csillagodról,
hogy mért alszik néha el!
Azért, hogy felragyogjon,
ha újra útra kel,
s ha néha elcsatangol,
csak szíveddel hívni kell,
s meglátod majd, hogy átölel.

Álmodj a csillagoddal,
szállj hozzá jó közel,
s meglátod majd, hogy átölel.