Zalatnay Sarolta - Privát levél

Tíz napja elmentél,tíz napja esik az eső,
Zuhannak velem a napok,
Esténként nézem a híradót,
Remegek,nem történt-e bajod,
Annyira felkavartál körülöttem mindent,
Olyan vagyok most,mint egy elrontott baba,
Mely az asztalon csikorog,ha zörögve lépeget,
Már azt hittem soha nem történik ilyen velem,
Hogy túl vagyok mindenen,
De most ismét félek,félek a szavaktól,
Összerezzenek a telefonoktól,
Félek a pusztulástól,félek a nappaloktól,
Félek az éjszakáktól.

Várj,egy mondat kéne még,
Amitől elfelejteném,
Hány elhibázott pillanat kísér,
Várj,egy mondat kéne még,
Hogy elindulj felém,
Néhány szó csak,ami tiéd s az enyém.

Azt hittem soha nem érzem már a félelmet,
Bátor voltam,hangosan éltem,
Nyíltan néztem a bámulók szemébe,
Nem érdekelt,hogy mutogatnak rám,
Most ismét félek,félek,mert szeretlek,
Szeretlek kedvesem.

Várj,egy mondat kéne még,
Amitől elfelejteném,
Hány elhibázott pillanat kísér,
Várj,egy mondat kéne még,
Hogy elindulj felém,
Néhány szó csak,ami tiéd s az enyém.

Gyere s hajtsd a fejed a vállamra,
Engedd el magad,ne legyél most erős,
Ne akarj most rendet csinálni a világban,
Legyél csak az,akit én ismerek,
Aki simogat a szemével,
Aki simogat a szívével,
Akit csak ketten ismernek-te és én.

Várj,egy mondat kéne még,
Amitől elfelejteném,
Hány elhibázott pillanat kísér,
Várj,egy mondat kéne még,
Hogy elindulj felém,
Néhány szó csak,ami tiéd s az enyém.