Pál Utcai Fiúk - Ember a parton

Igen, ide a porba, engem iderajzolt egy isten,
Mellém apát és anyát, hogy el ne szaladjak innen.
Rímeket az agyba, rémeket az ágyba,
Gitárt és alkoholt és szárnyakat ide hátra,

Hogy felemelkedhessek és kívülről nézzem,
Merre mozdul a test és merre táncol a lélek.
Ki ad inni a földnek, és ki ad inni a fáknak?
Úgy tegyem a dolgom, ne kelljen keresnem másnap.

Erdőt a Marson, telket a Holdon,
Srandot a szívben, hogy el ne hajoljon
Jobbra vagy balra a szív a viharba
És amit nem lát, már ne hallja.

Száz éves angyal kerget engem egyre följebb,
Száz éhes ördög táncol a testem egyre könnyebb.
Mennék én bátran befelé dalolva,
Kezemben bottal a kerítésen dobolva.

Mit tudtál meg ma a világról,
Milyen szívbe karcoltalak?
Mit láttál meg ma a jövőből,
Amíg magasra tartottalak?

Egy slukk a parton, most ettől elalszom,
Elpöccintem a csikket, a levegőt bent tartom.
Ember a parton, Isten a vízben,
Ezer hal rebben szét majd, ahogy kisegítem.

Ember a parton, Isten a vízben,
Nézi az árva, hogy hogy megy ez itt lenn.
Nézi és tényleg nem nagyon érti,
Hogy maradt minden ennyire régi.

Igen, ide a porba, engem iderajzolt egy isten,
Mellém apát és anyát, hogy el ne szaladjak innen.
Rímeket az agyba, rémeket az ágyba,
Gitárt és alkoholt és szárnyakat ide hátra.