Pedro Sierra - A Halott Kisherceg

Verse1:
Még nem értettem, miért tettem
valahol mélyen, teljesen elvesztem
ezer napot, még több éjszakát szenvedtem
pedig én csak a boldogságot kerestem

nem gondoltam volna, hogy ez lesz vége,
padka szélén ülök, és nézek fel az égre
nélküled nincs jövőm, nem érdekel már
a kőhalomból sem, épül újra vár

Meghalt a herceg, ez a krónika mondja
csak egyetlen felhő, aki őt siratja
mert ő más volt, jobb mint a többi
kár hogy már nem tudtál, őbenne hinni

most reményt vesztve, fehér lova nélkül
emlékében fakul arcod, de mégis egyre szépül
néha még látod, ahogy az út szélén áll
a halott herceg, aki mindig rád vár.

Refi.:
nem gondoltam volna, hogy ez lesz vége,
padka szélén ülök, és nézek fel az égre
nélküled nincs jövőm, nem érdekel már
A herceg halott, de még mindig téged vár

verse2:
Hogy ki volt ő? Csak ki vele volt az tudja
minden egyes tette, belehalványul a múltba
Aki nem fél senkitől, sárkányokkal harcolt
szívébe a sok csata, vörös sebet karcolt

De mindig tovább ment, nem adta fel soha
hiába tűntek, a boldog percek tova
mert csak az erős aki nem fél semmitől
hiába mondták neki: akit szeretsz az megöl

ez volt az álom, de a valóság más
ő is csak ember, szívét tőrrel döfték át
a műszer már nem dobog, elmúlt minden hibája
lelke elporlad, tőbbé nem él hiába...

verse3:
Azt hiszed nem áll ott, de még mindig figyel
a Kis herceget nem látod, mégsem tűnik el
darabokban a szíve, de még életre kel
te voltál ki ledöfte, most te is temesd el

már nem dobban a szíve, csak a szemében látszik
még mindig téged szeret, de ő már nem játszik
csak ül az út szélén, nézi kis levél hogyan száll
nem akar már semmit, de még mindig téged vár

ha látod a sötétben, kicsit állj meg mellette,
hisz' ő volt az ember, ki szíved melengette
kiért egykor még, mindent megtettél volna
ki érted halt meg, és még ezerszer halna

most menj még közelebb, nézd meg az arcát
söpörd el előle, a vakító félhomályt
Ismerős az arc? Láttad már valahol?
Igen én vagyok, akiről ez a mese szól...