Pedro Sierra - Álmatlanság

verse1:
Egyszer még régen, szép álmot láttam
virágok mindenütt, gyertyafényes szobában
Szemed ragyog előttem, ahogy még nem láttam
kint zöldellő tavasz, ezer színű ruhában

de most hirtelen végetért, elveszett az álom
szemem becsukom, de csak a reggelt várom
nincsenek már fények, mindent szürke köd takar
én meg mint egy kisfiú, ki csak aludni akar

szememre nem jön álom, eltűnik az a világ
sötétségben elveszek, felerősödnek a hibák
csak az ágyamban fekszem, már ébren sem álmodom
vérző sebeim, én már nem ápolom

az egész mint lidércnyomás, hangok a fejemben
elszúrtad, elbasztad, hagyjatok már engem
már nem csak nappal, éjszaka is szenvedek
senki sem vesz észre, majd amikor elmegyek...

Ref:
Szememre nem jön álom, már nem látom a szépet
Bennem a tűz tombol, de most fájdalommal éget
Szemem becsukom, egy hang nyugodni nem hagy
te is csak egy, álmatlan senki vagy...

verse2:
A szél kifújja szemem, csak egyedül könnyezek
az utamon tovább, engem senki nem vezet
csak forgolódom, eszembe jutnak szép emlékek
De azok is szívembe, még egy sebet vésnek

változik minden, mi szép volt most már kínoz
sok édes pillanat emléke, álmot nekem nem hoz
egyre vonz a mélység, karom széttárva zuhanok
vacogva remegek, már nem tudom ki vagyok

erőm elhagy, már érzem alig bírom
végső soraim, még a papírra írom
miközben utolsó blázomat elszívom
aztán eldobom a papirt, hisz úgyis telesírom

kérdőn nézek a falra, csak segítséget kérek
eltorzul az arcom, nem tudom mit érzek
kimerült a testem, lelkem sötétbe tévedt
csak álmodni akarok, jót valami szépet

verse3:

megint magához húz az ágy, aztán a halálba rángat
tollamat felkapom, sort írok egy párat
tanácstalanul, vergődve fekszem
öngyilkosság gondolata is felmerül bennem

de nem tehetem, még egy kicsit erős leszek
Lelkem nem nyugszik, még levegőt veszek
mert nem tehetem, még várom az álmot
ami mosolyt hoz, egy másik jobb világot