KuviK - Oly keserű

az ablakomban ül két macska, mind a kettő én vagyok
ha felhők fölé nézek búsan lenyávogom a napot
a kedvedért ó drágaságom, cincogok mint kisegér
a szíved látom forrón éget, a vágyak tengerén

az éj sötét s oly keserű hogy torkon mar a szégyen
hogy láttam megcsalod a saját lelked éppen
szemedből kiolvastam nem tetszett ez néki
nem tetszett ez néki ki kellett hát tépni

a szívedből a sorsod ugyan már
hogy ne hogy végül még ugye te is elriadjál
ha jön a vége hát szépen legyen kész
ha végre befejezted úgy is elmész

az éj, oly keserű még ne félj elszabadult rég
nem tehetjük szebbé ami elmúlt
a tested keserű még de légy eszeveszett szép
és végül várjál hogy eljön e

az ablakomban kint csücsülve így töprengtem el azon
hogy másnak mitől jobb a sorsa, miért ülnek teraszon
de rögtön rátaláltam én a válaszra mert itt hevert
a bajszom hegyén énekelve egy másik hang felelt

az éj sötét s oly keserű hogy nem látsz tovább mégsem
hisz minden amit megkaphattál, megkaptad már régen
mancsodban ott van minden amire csak vágytál
de nem tetszett ez néki ki kellett hát tépni

a szívedből a sorsod ugyan már
hogy ne hogy végül még ugye te is elriadjál
ha jön a vége hát szépen legyen kész
ha végre befejezted úgy is elmész

az éj, oly keserű még ne félj elszabadult rég
nem tehetjük szebbé ami elmúlt
a tested keserű még de légy eszeveszett szép
és végül várjál hogy eljön e
és végül várjad hogy eljön e
és végül várjad hogy eljön e
és végül várjad hogy eljön e