Soltész Rezső - Szerencsejáték

Sokan hajtják, üldözik a szerencsét,
van olyan, ki átjátssza az életét,
kalandokra vágytam, mindent megpróbáltam,
mégsem szakadt rám a nagy nyeremény.

Ahogy rám nevettél, sosem feledem,
azt hittem, hogy játszadozol csak velem,
aztán egyik este, lépteid követve,
rájöttem, hogy játékban a szerencse.

Mert az élet, hidd el, szerencsejáték,
kérlek, játsszuk együtt egy életen át.
Mennyi boldog óra várhat reánk még,
gyere, töltsük együtt ezt az éjszakát.

Mert az élet, hidd el, szerencsejáték,
véled rám talált a nagy szerelem.
Olyan érzés ez, mintha felhőkben járnék,
ha nem vagy velem, mit sem ér az élet.

Játszani az érzésekkel nem lehet,
hidd el, én sem tenném soha ezt veled,
mégis minden este ajkadat keresve,
rájövök, hogy játékban a szerencse.

Mert az élet, hidd el, szerencsejáték,
kérlek, játsszuk együtt egy életen át.
Mennyi boldog óra várhat reánk még,
gyere, töltsük együtt ezt az éjszakát.

Mert az élet, hidd el, szerencsejáték,
véled rám talált a nagy szerelem.
Olyan érzés ez, mintha felhőkben járnék,
ha nem vagy velem, mit sem ér az élet.

Mert az élet hidd el szerencsejáték,
az, hogy vagy nekem az én szerencsém,
olyan érzés ez, mintha felhőkben járnék,
együtt megtaláljuk majd a szerencsét.

Mert az élet hidd el szerencsejáték,
véled rám talált a nagy szerelem,
olyan érzés ez, mintha felhőkben járnék,
ha nem vagy velem, mit sem ér az élet.