Mosolymező - Füst,csillag,ajtó

Romantikus intervallum, rávetítve egy kis szakaszra
grammatikus, groteszk érzéssel van körbe szőve a marha
szivem fel van, felvan töltve, diabetikus pandaszarral
hátha kinő egy újjabb virág, ha a karma is azt akarja
ágy kéne hosszú takaróval, hogy lehessen nyújtózkodni
folyóparton állva szivárvánnyal fotózkodni
behívni egy csillagot, füstös eufóriába
angyalszárnyak vannak a csillogó fóliákba

BRIDGE:
Arcod lesz az ágyam
takaróm a könnyed
mosolyod majd az álmom
úgy elalszom könnyen

Ref.:
Felébredünk mindnyájan
ablakon már bejött a reggel
átkarolva ölelkezek egy
nagyon másik testel
Szemet nyitok rá látom
látom, hogy nem földi
csillag vagyok drágám
mondta jöttem álmot szőni

Reggelente, árnyhadakkal, kávézgatok a díványon
kérdik tőlem midolgom van ezen a furcsa világon
mondom semmi, semmi nincsen, átmennék a túloldalra
menni kéne, már menni innen, mert itt minden fel van dúlva

Aztán végül áteveztem az ajtón túlra
szimpatikus fény áradattal volt a lelkem ölembe hullva
apró szörnyek táncot lejtenek, a zuhanó holdfényébe
temeted arcod, TE voltál az a jobb világ személyébe

Bridge 1x, Ref 2x