Mészáros Árpád Zsolt - Mit is adhatnék?

Ha valamikor semmi nem jön jól,
és folyton csak egy ócska zene szól,
menekülnél messze a városból.

Szürke felhőt látsz az ablakból,
jobb lesz nem kihozni a sodrából,
mert rád szakad az ég úgy tréfából.

Sokáig nem lehet így,
hogy engem senki se hív,
mert most minden elvakít.

És most értsd meg, hogy félek,
mit is adhatnék neked,
Hogy az ég legyen veled,
a világ sír most nélküled.
A sok eltűnt szép képek,
mit is adhatnék neked,
Nehogy könnyen elfeledd,
a világ sír most nélküled.

És most értsd meg, hogy félek,
mit is adhatnék neked,
Hogy az ég legyen veled,
a világ sír most nélküled.
A sok eltűnt szép képek,
mit is adhatnék neked,
Nehogy könnyen elfeledd,
a világ sír most nélküled.

Mit is adhatnék neked…

Rohanunk, de mindig elkésünk,
elfeledjük kit is szeressünk,
a fontos, hogy együtt lélegzünk.

Aki figyeli az összes lépésünk,
hazafelé hozzá siessünk,
A lényeg, hogy erősen öleljünk.

Könyörgöm maradjon így,
hogy végre valaki hív,
mert most minden elvakít.

Amit érzek, nem félek,
mit is adhatnék neked,
Hogy az ég legyen veled,
a világ sírna nélküled.
A sok évek, emlékek,
mit is adhatnék neked,
Nehogy könnyen elfeledd,
a világ sírna nélküled.

Amit érzek, nem félek,
mit is adhatnék neked,
Hogy az ég legyen veled,
a világ sírna nélküled.
A sok évek, emlékek,
mit is adhatnék neked,
Nehogy könnyen elfeledd,
a világ sírna nélküled.

Nélküled…