Bíró Eszter - Egy fácska

Valahol egyedül
Áll egy hajlott fácska,
Minden madár tovaszállt,
Üres minden ága.

Ez keletre, az nyugatra,
Amaz délre szállott,
És a fácska elhagyatva
Hideg szélben áll ott.

Mama, hallgass ide rám,
Így szólok anyámnak,
Ne marasztalj, mama, én
Elmegyek madárnak.

Jamm tari-tari-tari-tari tamm...

Ameddig csak tart a tél
Jégesővel, hóval,
Azt a fácskát ringatom
Én egy altatóval.

Mama jajgat: kisfiam,
Jaj, ne menj el, kincsem,
Megfagysz nekem fönt a fán,
Óvjon attól Isten.

Szép arcodba, felelem,
Könny ne vájjon árkot,
Kár a könnyért, mama, mert
Én madárrá válok.

Jamm tari-tari-tari-tari tamm...

Mama sír: jaj, legalább
Végy fejedre kucsmát,
Nehogy aztán dideregj,
Édes egy fiacskám.

Húzz kalucsnit, kis Izsák,
Köss nyakadba sálat,
Meg ne hűljél valahogy,
Jaj, megöl a bánat.

Bunda-lajbit is vegyél,
Szörnyű nagy hideg lesz,
Jaj, az Isten hidege
Máskülönben megvesz.

Jamm tari-tari-tari-tari tamm...

Szárnyam égbe nem emel,
Sálak, kucsmák, lajbik,
És a féltő szeretet
Súlya alatt hajlik.

Szomorúan verdesek,
Nincs erőm, hogy szálljak,
Mama szíve nem hagyott,
Hogy madárrá váljak.

Valahol egyedül
Áll egy hajlott fácska,
Minden madár tovaszállt,
Üres minden ága.