Túl a Maszat-hegyen - Hol volt, hol nem volt (elmondja Garas Rezső)

Hol volt, hol nem volt, buckán innen, gödrön túl.
Pacán innen, vödrön túl volt egyszer egy kisfiú.
Nem szeretett este ágyba bújni ez a kisfiú, akit
Andrisnak hívtak.
Sokáig forgolódott ilyenkor és nem jött álom a
szemére. Míg az ágyban forgolódott bajsza alatt
morgolódott. A szememre nem jön álom, hát én
ezt hogy utálom! - morgolódott Andris. Nyom a
párna szúr a paplan, egyszerűen tarthatatlan -
morgolódott Andris.
Hanem, amint így forgolódott, morgolódott,
egyszer csak beröppent az ablakán egy
megsárgult levél.
Egy levél, egy kis levél mit szobámba fújt a
szél - örült meg Andris és fölült az ágyon.
Semmi címzés, semmi bélyeg, mégis érzem,
addig éljek! Nekem küldték, senki másnak.
Hozzám szól ez a levél. - tette hozzá Andris,
miután alaposan szemrevételezte a küldeményt.
És fölállt az ágyon és olvasni kezdte:
Kedves Andris! - ugye mondtam? ...képzeld
milyen szörnyű gondban vagyok én meg az
egész Maszat-hegyen túli népség. Bűzös,
mérges ronda kékség. Lucskos, lápos lilaság
gyűlik, hízik, terjed egyre, körbefolyva és
belepve minden utcát és teret.
Egyre szörnyűbb lesz e massza, s tán csak
nyárra, tán tavaszra világunkat -rettenet -
elborítják a pacák!
Egy gonosz, kövér pacák áll a dolgok hátterében,
egy pökhendi trónbitorló.
Úgy hívják, hogy Paca cár.
Segíts Andris, erre kérlek, és sokat ne vacillálj!
Jöjj, sietve, jöjj rohanva!
Üdvözöl: Maszat Johanna

Hát kellett-e Andrisnak több ennél - mit gondoltok -
nem kellett. Több se kellett neki, úgy, ahogy volt,
kócosan és pizsamásan útnak is indult abban a
nyomban.
Megyek Janka, tarts ki Janka! Légy nyugodt és
gondtalanka! Röpül hozzád Andrisod- kiáltotta
Andris.
Azzal az ágy átalakult hajóvá - mert ez egy olyan
ágy volt, ami remekül tudott hajóvá alakulni, ha
a szükség úgy kívánta - az ágytámlából árboc
lett, a paplanból vitorla. De még árbockosár is
volt, ami az ágyneműtartóból keletkezett, és
huss, már röpült is az ágy az égen szlalomozva
a csillagok között. Vitte Andrist a Maszat-hegy
felé...