Kaláka - A Dzsömblik

Szőrszál szitában indultak
Szitában a tengeren át
Bár édes barátaik sírtak mind
Téli hajnal volt, s nagy szél odakint
Szitában a tengeren át

S akik látták, hogy forogtak szél szerint
Felsírtak! Óh, jaj, kiborulnak mind!
Jaj, az ég sötét és hosszú az út!
Ez nem vezet jóra, ez mind bajba jut!
Szitában a tengeren át

Messze kék, messze kék
A Dzsömblik országa, a boldog vidék
A fejük zöld, a kezük lila
S a csónakuk szőrszita

A víz bejött elég hamar, bizony
A víz bizony bejött a víz bizony
Mert áztak rózsaszín gyönyörű papírba bebújtak
S egy gömböstű összefogta bokájuk fölött

Egy cserépbödönben e vad éjszakán
Boldogok voltak ők igazán
S mikor felkelt a nap
egy réz gong visszhangzott, rezegett
a bronz hegyek árnya alatt

Csimballó, milyen boldogság
Bödönben töltöttük az éjszakát
S egész éjszaka, ahogy sápad a Hold
Kis vitorlánk csak egy borsózöld folt
a bronz hegyek árnya alatt

Messze kék, messze kék
A Dzsömblik országa, a boldog vidék
A fejük zöld, a kezük lila
S a csónakuk szőrszita

A nyugati tengeren át, bizony ott
egy csupa fa ország lehet
Egy baglyot vettek, s egy erős kocsit
Egy ribizlitortát, meg egy font rizst
Egy kasban ezüst méheket (zzz)
Egy malacot, két zöld papagájt
Egy nagy mancsú majmot, aki kiabált
És negyven üveg ringbórit
Hosszú rudat, az sajt lehetett
Az végtelen Silton csíz

Húsz év után visszajöttek mind
Húsz év vagy több után
És mindenki mondta; hogy megnőttek ezek
Ja, a krokodil tavak, s a veszett hegyek
A Csenkli Bórt látták, az ám!
Éltették őket a tíz lakomán
Jól éltek habtortán, lúdkocsonyán
S mondták nekik; majd mi is megyünk
Majd mi is szitában tengerre kelünk
A Csenkli Bórhoz, az ám!

Messze kék, messze kék
A Dzsömblik országa, a boldog vidék
A fejük zöld, a kezük lila
S a csónakuk szőrszita

Messze kék, messze kék
A Dzsömblik országa, a boldog vidék
A fejük zöld, a kezük lila
S a csónakuk szőrszita