Csík zenekar - Kalocsai katonadal, csárdás, friss és mars

Szagos a rozmaring
földre hajlik az ága
pántlikás kalapom
a hideg szél fújdogálja
fújjad szellő úgy sem soká fújdogálod már
mert a Ferenc Jóska katonája leszek már

Sebesen forog a magyar gőzös kereke,
mikor a belseje regrutákkal van tele
egy barna lány sírva kéri a mozdonyvezetőt ,
hogy hozza vissza néki a regruta szeretőt.

Egy asszonynak két eladó lánya
az egyik szegfű a másik majoránna
én a szegfűt választom magamnak
kalapomba tűzöm bokrétának.

Elmondhatom Istenem Istenem
hogy gyászba borult az egész életem
gyászba borult fölöttem az ég is
mert katona lettem babám én is.

Jaj Istenem így kell annak lenni
Kalocsáról ki kell masírozni,
de olyan vígan megyek ki belőle
úgy sem volt egy szép szeretőm benne.

Garibaldi csárdás kiskalapja
nemzeti szín szalag lobog rajta
nemzeti szín szalag lobog rajta
Kossuth Lajos neve ragyog rajta

1862.-be felment Garibaldi egy nagy hegyre
onnan nézte szép Magyar országot, hogy
harcolnak a magyar huszárok

Piros alma ne gurulj ne gurulj
barna kislány ne búsulj ne búsulj
nem búsulok nem bíz én nem bíz én
jövő ősszel menyasszony leszek én

Három mellé esett a lépésem
szomszéd asszony lánya a kedvesem
ki ki áll a kisajtó elibe
fáj a szíve a páros életre.