Nyeső Mari - A költő és én (dal Tersánszky Józsi Jenőről)

Találkoztam egyszer egy költővel,
alacsony volt és szemüveges.
Együtt jártunk egy városban,
a sétáló utcában a macskaköveken.
Selypített picit és mosolygott,
Tersánszky Józsi Jenőre
hasonlított talán...
De nem Ő volt.

A sötét utcában a sárga lámpák
csak maguknak szórták mind a fényt.
Vajon felismerném hogyha látnám
nappal is a TV-ben majd szegényt?
Azt mondta, tetszett a dalom.
Én nem tudtam tőle egyetlen verset sem.
Pedig olvasottságom már oly
igazán nagy volt a Pöttyös Könyvekben.
De Ő nem azt írt.


De lehet, hogy csak álmodtam
és nem is jártunk ott ketten a nyolcvanas évek elején
Egy városban, a sétáló utcában,
de akkor miért emlékszem arra én?
Hogy kalapban volt egy jó nagy orral
és madzag lógott a szemüvegén,
nyakkendőben volt és színes
szalagokkal a hajamban voltam én.

Jajj, de jó, hogy mégis jártunk ott ketten
a nyolcvanas évek elején
egy városban, ahol én sohasem éltem
és Ő is csak akkor volt ott éppen!

És az évek során lassan
a vers mögött értelmet kaptak a szavak is.
Hát így ismertem én meg akkor majdnem Tersánszkyt.
De nem Ő volt.