Carnia - 111 km

Messze az a város, messze az a ház,
Lángol bár a tuz, de arcon üt a gyász.
111 kilométer hosszú még az út,
Minden szavad, érintésed mélyen belül zúg.
De nélküled e város nem túl sokat ér,
Legyen forró nyár vagy legyen hideg tél.
A tavasz még várhat, az osz köszönt ránk,
Új találkozásunk a következo nyár.

Váratlanul ér a hír,
Eltunik látomásom,
Sóhajtozva merengek
Zurös éjszakáimon.
Pusztító távolság vár,
Rémiszto a félhomály,
Égszín szemed messze száll,
Menekülnék Tehozzád.

Elottem a város, elottem a ház,
Lángol most a tuz, felperzsel a láz.
111 kilométer hosszú volt az út,
Minden szavad, érintésed mélyen belül zúg.
De nélküled e város nem ér túl sokat,
Forró nyáron álmos, télen rideg marad.
Tavasszal, ha ébred vagy pusztítja az osz,
Újra látlak, ahogy a házak fölé nosz.

Váratlanul ér a hír,
Eltunik látomásom,
Sóhajtozva merengek
Zurös éjszakáimon.
Pusztító távolság vár,
Rémiszto a félhomály,
Égszín szemed messze száll,
Menekülnék Tehozzád.

Alszik már a város, holdfény ragyog Rád,
Messze uz a tuz, még visszahúz a láz.
111 kilométer a legkedvesebb út,
Minden szavad, érintésed a végtelenbe hullt.