Tűzmadár - Júdás csókja

Nézz barát, nézz, míg a szem ellát,
És mondd, hogy fentről áldoztak ránk.

Mennyit ér a tiszta születés,
és mennyit ér, hogy önmagad légy?!

Szétesett térkép a falakon,
Vérszomjas őrszemek nyugaton.
Elveszett minden mi nyugalom,
Eszüket elveszi a hatalomvágy.

Egy szál régi határ nem maradt már…

Égből hulló tüzes zápor,
Húsba tépő sólyom szálljon álmotokban rátok,
Ha már az ébrenlétben nincs igazság,
Éjjel marjon néhanapján
Szívetekbe minden gazság,
Hagyjon nyomot a sok hazugság!
Érezzétek át milyen, ha Júdás csókol egy életen át!

Nézd barát, az orrodig se látsz,
Így hidd el, hogy szebb jövő vár.

Hogy éljen a láztól remegő
ember, ha élve égetik el?

Saját házunk is másé már,
A saját vagyon másokra száll.
Megtelt a lélek-temető,
Ennyi volt, elég már!

Egy szép régi határ nem maradt már…

Égből hulló tüzes zápor,
Húsba tépő sólyom szálljon álmotokban rátok,
Ha már az ébrenlétben nincs igazság,
Éjjel marjon néhanapján
Szívetekbe minden gazság,
Hagyjon nyomot a sok hazugság!
Érezzétek át milyen, ha Júdás csókol egy életen át!

Elég már!
Egy szép régi határ nem maradt már…

Égből hulló tüzes zápor,
Húsba tépő sólyom szálljon álmotokban rátok,
Ha már az ébrenlétben nincs igazság,
Éjjel marjon néhanapján
Szívetekbe minden gazság,
Hagyjon nyomot a sok hazugság!
Érezzétek át milyen, ha Júdás csókol egy életen át!