L.L. Junior - Ott leszel-e majd

Refrén:
Ha elfáradom az utam során, lefektetsz-e majd?
Ha szomjazom a boldogságot, megitatsz-e majd?
Ha elfelejtek úgy szeretni, tanítasz-e majd?
És megnyugtatsz-e, hogy melletted nem lesz semmi baj?
Ha hibát követnék el, akkor megdorgálsz-e majd?
Ha engem bántanának, vajon megvédesz-e majd?
Ha ellened vétkeznék, megbocsájtasz-e majd?
És megnyugtatsz-e, hogy melletted nem lesz semmi baj?

1. vers:
Ölelj úgy, hogy szinte fájjon,
Mind a két karod magába zárjon,
Érezzem majd, így nem lehet baj,
Így, ha szívből mellettem vagy.
Vigyázz rám, mintha testvérem lennél,
És mindent megtennél, hogy el ne veszíthessél,
Óvj úgy, mint egy anya a gyermekét,
Féltsél, szeressél.

Refrén 1x

2. vers:
Szoríts bátran magadhoz úgy ma,
Mintha az életünk csak ezen múlna,
Mintha mindkettőnk léte egy lenne,
Mintha a szívünk is egyszerre verne.
És ne engedj el, ezt érezned kell,
Mint egy álom, de most ne ébressz fel,
Mert a valóság fájó, hazug és rideg,
De az önzetlen szeretet nem lehet hideg.

Refrén 1x

3. vers:
Gyógyítsd be a sebeimet, fordítsd felém az arcodat,
Mert együtt vívjuk a világ ellen mostantól a harcokat,
Súgd halkan a fülembe, hogy szükségem van rád,
És a legrosszabb perceimben te mellettem kiállsz,
Ismersz már régóta, és tudod azt jól, hogy igazat mondok,
Csak tiszta érzelmek segítenek túljutni a kritikus ponton,
És az élet rögös útján lassacskán elhervadnék,
Tudnod kell, hogy teérted bármikor meghalnék.

Refrén 1x
4. vers:
Add jelét, hogy szükséged van rám,
Szeress és táplálj,
Csókolj meg, szabadíts meg,
És akkor áldottnak érzem majd magam,
Legsötétebb óráimban,
A legmélyebb kétségbeesésemben is törődsz-e majd velem?
Ott leszel-e velem megpróbáltatásaimban, szomorúságomban, kétségeimben,
Amikor már nem látom a kiutat,
Lázadásaimban, szomorúságomban, félelmeimben,
Hitvallásomban, gyötrelmeimben és fájdalmamban, örömömben és bánatomban,
Egy új holnap reményében.
Soha nem hagylak el, mindig a szívemben leszel