Juniker - Így lettem 2.

Egy szobában ülve elnyomnak a falak
Én lenyelném az életet de túl keserű falat
Így lettem 2. hogy kicsit belém láthass
Érezd amit én érzek, hogy a szívedbe bezárhass
A lelkembe szállhass, átérezd mi történt
Átérezd az életet ami szíven szúrt egy körtét
Mint akár egy törpét, kergetett egy árnyék
Ha kapnék én is szárnyakat jó messzire szállnék
De hiába is tettem hiába is haladtam
Ha bajba sodort a sorsom csak egyedül maradtam
Fejben sokszor feladtam, de vitt tovább a szívem
Eltűntem a világ elől és nem volt semmi hírem
Robbanva romboltam szedtem áldozatot
De a lelkem mélyén őrzöm a durvább változatot

Jah, azt jobb ha nem tudja meg senki…

Refrén:
Hát így lettem Juniker utálj vagy szeress
Ha akarsz most nevess nem kell hogy keress
Látod hogy ez vagyok, látod amit tettem
Szerettem, utáltam, gyűlöltem, kivettem
A részem a rosszból, minden egyes szóból
Így lett a lelkem magányos és kóbor
Kihagytak a jóból, és eltűntem a térképen
Hogy emberekben bízzak na hát azt már végképp nem

Azt mondod meséljek magamról pedig magamat sem ismerem
Nem vagyok szent ember, elismerem a hibákat felismerem
De mégis vétkezem megvadulok olykor és másfélébb létezem
Ilyennek létezem tomboló hangokkal a fejemben
Mondd meg kérlek nekem mit tennél a helyemben
Mikor valaki más irányít, és azt mondod rá ostoba
Vigyázz kérlek te is mert eltalál az ostora
A másik énem mostoha szállnék vele most tova
De hozzá fűz a láncom így itt maradok és rontom a képet
Épp azt a szépet amit mutatott az élet
De most már semmivé lett
Nem vagyok több nálad sőt talán mondhatni hogy kevesebb
Nem tudom ki vagyok melyik énem kedvesebb
A szívem is szenesebb Juniker elbűvöl
Nézz mélyen a szemébe mindenkit gyűlöl
Akárcsak engem mert mi ketten együtt létezünk
Hiába én nem teszem mégis együtt vétkezünk
Ketten érkezünk, ketten távozunk
Külön-külön változunk egymás nélkül áldozunk
Álmokat tapostam a porba, de nem is tudtam róla
Felszabdaltam lelkeket apróra
Követtem el hibákat nem is értem miért tettem
Juniker ki tombolt én meg kegyetlenül vért vettem.

Refrén: 2x
Hát így lettem Juniker utálj vagy szeress
Ha akarsz most nevess nem kell hogy keress
Látod hogy ez vagyok, látod amit tettem
Szerettem, utáltam, gyűlöltem, kivettem
A részem a rosszból, minden egyes szóból
Így lett a lelkem magányos és kóbor
Kihagytak a jóból, és eltűntem a térképen
Hogy emberekben bízzak na hát azt már végképp nem