Delhusa Gjon - Elindult a városból

Apám én elmegyek,itt már nincs helyem,
Így szólt és elindult a srác,
Lépte céltalan,célja oly messze van,
Érzi el innen tovább.

Tizenhat kemény év,indulni kész,
Mögöttem minden ég,
De az ezernyi út,mondd hova fut.

Elindult a városból,hol belerúgtak oly sokszor,
Mint egy fa az út mentén,kérges volt a szívénél,
Elindult a városból,búcsúzik a házaktól,
Mint egy kő az út mentén,gurul tovább.

Sűrű hó szitál,nyáron a Nap süt rád,
De nincs hely,ahova mehetnél,

Tizenhat kemény év,indulni kész,
Mögöttem minden ég,
És az ezernyi út,mondd hova fut.

És elindult a városból,hol belerúgtak oly sokszor,
Mint egy fa az út mentén,kérges volt a szívénél,
Elindult a városból,búcsúzik a házaktól,
Mint egy kő az út mentén,gurul tovább.

Elindult a városból,hol belerúgtak oly sokszor,
Mint egy fa az út mentén,kérges volt a szívénél,
Elindult a városból,búcsúzik a házaktól,
Mint egy kő az út mentén,gurul tovább.

Elindult a városból,hol belerúgtak oly sokszor,
Mint egy fa az út mentén,kérges volt a szívénél,
Elindult a városból,búcsúzik a házaktól,
Mint egy kő az út mentén,gurul tovább.