MC Soon - Érzelmek

Refrén:
Fel sem nőttem és már láttam a halált,
az elsárgult képek emléke szíven talált.
Az álom nem teljes átléptem a határt.
az Ördög az úr mert az Isten már beparált

Egy új reggel indul, a város még ébred,
hajnalban a madarak hangja varázsol téged.
Szállok én is, bár néha le a mélybe
a magány tengerén mikor érek révbe
A fájdalom erős, az emlékek élnek
egy elbaszott világban az emberek félnek,
ahol a felhő se bárány,és a halál minden napos,
ahol az élet túl kemény és a kocka nem hatos.
Nem felejtem azt aki már egyszer megbántott
az eső széttépi a felépített álmot,
de büszkén mondhatom küzdök míg lélegzem,
a lelkem újjá születik, de a szívemből vérzem.
A sorsomat becsülöm, bár ezt ingyen kaptam
akartak már fellökni de magam sosem hagytam,
most más útra lépek, talán egy új jövő felé
talán más színben állhatok majd a tükör elé.

Véget nem érhet, ez egy végtelen háború,
happy end a végén ha a lány újra rád borul.
Veszítettem már csatát az élettel szemben,
de nem adom meg fel amíg élek ezt megígértem.
Az ég vörösen izzik, ha lángol minden lélek
rabnak érzem magam, pedig szabadon élek,
kínok közt szenvedő ártatlan áldozat,
a születése óta kergeti a kárhozat.
Egyszer minden el múlik és a sírból néz vissza.
Egyszer mindenki elmegy és elfolyik tinta.
Egyszer mindennek vége és a tekintetem tiszta,
itt a búcsú ideje ez a fájdalom ritka,
de te ne törődj ezzel, inkább éld meg az álmaid,
nyisd ki a szemeid és engedd ki a szárnyaid,
repülj a magasba és lépjél ki a szabadba,
érezz másokkal együtt és ne maradj magadra.

Fáj,hogy kimondom, de vége minden szépnek.
Fáj,hogy elmész ,de ne siess el kérlek.
Fáj,hogy elfordulsz mikor én még nézlek.
Fáj,hogy vége,de hidd el vissza térek.
Minden ami fontos volt egyszerűen eltűnt,
minden ami számított egyszerűen csak megszűnt.
Az életem sötét, de miért is ragyogna?
az utcán tablettás mellett üres a gyomra.
Voltam már a padlón és veszítettem el barátot.
Láttam összetört szíveket és romokban családot.
Nyisd ki a szemed és ébredj fel végre,
ja, és ébredj fel végre!