Veled, Uram! (rockopera) - Győzelmi tor

(Mindenki):
Győzött Imre!
Jövőnknek reménysége!

Éljen Imre!
Népünknek szeme-fénye!

Áldás reád István király,
Gizella királyné, Isten-áldás!

(Katonák):
Konrád hadát kiűzte seregünk,
Nincs oly erő, mely szembe száll velünk!
István király,
Mi bármi ellen megvédünk!

Megtört a németek büszke serege,
Imre és Péter úr együtt győzte le,
Nincs még e világon kitől félni kell,
Mind aki jó magyar velünk énekel.

Ó, dicső királyunk viseld koronád,
Kegyelmes Istenünk mosolyog le ránk,
Békével, hűséggel éljen itt a nép,
Nap fényét lássa meg újabb nemzedék!

(István):
Koronám, jogarom, s az országalmát,
A választott utódnak én adom át!
Úgy hiszem azt kívánjuk mindannyian,
Hatalmam örökölje Imre fiam!

(Mindenki):
Áldás reád István király,
Gizella királyné, Isten-áldás!

(Gizella):
Mi van veled Péter?
És mért nem látom Imrét?

(Mindenki):
Szentséges Úristen!
Ó, jaj...

(István):
Miért, hogy vénségemre mind többet szenvedek?
Beszélj Péter fiam, mi történt veletek?
Szépen is indult a vadászkaland,
De Imre mindinkább mögöttünk maradt!

(Orseolo Péter):
Utunkban hazafelé,
Kedvünk támadt hajtani gyors vadat...

(Aba Sámuel):
A lényegről beszélj, és ne forgasd szavad!

(Orseolo Péter):
Elvesztettük, aztán ránk tört az éj,
Nem hittem azt,
hogy leshet ránk bármilyen veszély.
Mire társaimmal ráakadtunk,
már vérbe fagyva holtan találtuk.

(Mindenki):
Irgalmazz Istenünk!

(Gizella):
Megölték talán?

(Orseolo Péter):
A nyomok vadkanra utalnak,
De pogány bosszút sem tartok kizártnak!
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!

(Mindenki):
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
Istentelen pogányok, bosszút állunk rajtatok!

(Aba Sámuel):
Távozzatok jó hölgyek, s urak!
Úristenünk büntetése elért...

(Kórus):
Á....

(István): /próza/
A gyászt szívünk holtig őrzi,
De nincs, s nem lesz, aki érti.
Szép, derék fiam, Imre,
Miért, miért, hogy így végezted...

(Gizella /István prózája alatt/):
Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...

(István):
Uram, nagy a Te hatalmad,
Nyújts a szenvedőnek vigaszt!
A harc tart már ezer éve,
De még nincs e földön béke.

E bús, keserű ország,
Kezedben tartod sorsát,
Mondd hát mit remél,
Ki szépet, s jót ígér,
S halált arat,
Mint Imre fiam...
Halott jövőnk, néz most rám!
Aludj fiam...

Nádor úr!
A temetésre tedd szabaddá Vászolyt!

(Kórus):
Á...

(Gizella):
Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...

Van nekem én fiam,
Siralomtól süppedek,
Bútó aszok epedek.