Bon Bon - Mars a földre!

Megyek az űrben, visz az ufó.
Ezer fényév nem nagy szám.
Haladnék gyorsan, de nagy a dugó.
Meggyőztek arról, hogy utazni jó
És egy kék bolygó vár rám.
Nem tudom, hogy hol és mire való.
Ez nem túl bíztató.
A Marsról jövök, mert száműztek,
de nem hiszem el azt, hogy pont ide a Földre.
Most 216 évig maradnom kell. Ezt még megbánom.
A Marsról jövök, mert száműztek,
De nem adom fel, pedig össze vagyok törve.
Egy földönkívüli lénynek egy ilyen hely csupa rémálom.
Kicsi a bolygó, de nagy a veszély,
Mert az ember őrült lény.
Elpusztít mindent, ami csak él.
Sok a kihívás, de kevés az ész.
Olyan mélyre nem jut fény.
Aki ma ott él, az nagyon merész.
Egy idegennek túl nehéz.
A Marsról jövök, mert száműztek,
De nem hiszem el azt, hogy pont ide a Földre.
Most 216 évig maradnom kell. Ezt még megbánom.
A Marsról jövök, mert száműztek,
De nem adom fel, pedig össze vagyok törve.
Egy földönkívüli lénynek egy ilyen hely csupa rémálom.
Odaérek, visz a csészealj,
Talán várnak már.
Fura lények, de ez nem zavar.
Az ufóm csendben száll.
Odaérek, a sok Földlakó
Bután néz majd rám.
Kicsit félek, mi is várható.
Ezek összevissza rohangálnak néha,
Mint a majmok a fán.