Nagy Sándor - Ha a holnap nem jön el

Nagy Sándor -- Ha a holnap nem jön el

Ébren vigyázom, átölelem, úgy őrzöm álmát.
A hold már elbújt rég, a nap még alszik épp, csak enyém ez a kép.
De egy fullasztó érzés, úgy bekerít, szinte széttép.
Tudja vajon azt, hogy bennem régen több ő mindennél?

Ha a holnap nem jön el, vajon tudja, miért éltem?
Felé indult minden út, és a fény csak neki gyúlt, mert ő volt, csakis ő.
Ha időm holnap már lejár, csak egy kérdés szól még bennem.
Ugye tudja azt, hogy szeretem, hogyha fájón, hirtelen a holnap nem jön el.

Ilyen történt velem már, álltam egy érzés előtt némán.
És fáj nagyon, hogy bennszakadt az a vallomás, és sosem mondtam el.
Ígérem, más lesz ezen túl, kimondom, mi szól a szívemben.
Mert nem számít, hogy lenne rá száz alkalom, ha érzem, szólnom kell.

Ha a holnap nem jön el, vajon tudja, miért éltem?
Felé indult minden út, és a fény csak neki gyúlt, mert ő volt, csakis ő.
Ha időm holnap már lejár, csak egy kérdés szól még bennem.
Ugye tudja azt, hogy szeretem, hogyha fájón, hirtelen a holnap nem jön el.

Ne várj, ha érzed, szólni kell.
Mondd, hogy szerelem, ha a holnap nem jön el.