Tóth Vera - Az idő pályaudvarán

Az idő pályaudvarán egy régi vonat vesztegel.
Elhagyott vágányok során talán már sosem indul el.
A pénztár bezárt ablakán régóta nem tör át a szó.
Az idő pályaudvarán megállt az óramutató.

Keresed még hol van az élet,
mely mint a füst rég semmivé lett.
Vakmerő álmok, vad tévedések,
s a vonat végleg megállt.

Keresed még, azt ami nincs meg,
de senkinek nem kell a szíved.
Tegnapi újság, tegnapi hírek
kit érdekelnek ma már?

Remények, félbetépett álmok láttak itt napfényt és vihart.
Volt aki jegyet sosem váltott és mégis utazni akart.
Az idő pályaudvarán egy régi vonat vesztegel,
Az idő pályaudvarán ki tudja hányan késtek el.

Keresed még hol van az élet,
mely mint a füst rég semmivé lett.
Vakmerő álmok, vad tévedések,
s a vonat végleg megállt.

Keresed még, azt ami nincs meg,
de senkinek nem kell a szíved.
Tegnapi újság, tegnapi hírek
kit érdekelnek ma már?


Keresed még hol van az élet,
mely mint a füst rég semmivé lett.
Vakmerő álmok, vad tévedések,
s a vonat végleg megállt.

Keresed még, azt ami nincs meg,
de senkinek nem kell a szíved.
Tegnapi újság, tegnapi hírek
kit érdekelnek ma már?