Bereczki Zoltán - Mondd, hogy vársz még

Inog az út és szédül a föld
Remeg bennem minden
Ő egyszer az enyém édes és drága
De most el kéne tűnni innen
Ne lássa senki az arcomat
A hangomat senki se hallja
Elér a végzet a testemet adtam
S a lelkemet vesztem rajta

Tudom jól hogy fáj
Mégis kell hogy rám találj
Tudom jól
Elszúrtam mindent
De kérlek hogy várj még
Ne menj el
Nélküled az egész semmit nem ér

Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Ha újra eljönnél

Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Újra mégegyszer

Inog az út és szédül a föld
Csak én bolyongok az utcán
Az arcod látom
És hallom a hangod
Pedig nem szól senki se hozzám
A fülemben cseng
Ahogy kérdezed miért
De a választ nem tudom én sem
Kezemet nyújtom a csillagokért
De a földre láncol a vétkem

Tudom jól hogy fáj
Mégis kell hogy rám találj
Tudom jól
Elszúrtam mindent
De kérlek hogy várj még
Ne menj el
Nélküled az egész semmit nem ér

Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Bárcsak újra eljönnél

Mondd hogy vársz még
Talán újra kezdhetnénk
Visszaadnád az életem
Újra mégegyszer