Szerda Délután - Őrült világ

Most végre fekszel az ágyon,
Halk zene szól, utat mutat valahol,
És megalkotsz egy jónak tűnő sémát...

Hallgatsz, mert jó a zene, és te is el vagy vele,
Ugyanabba a verembe léptél bele,
És örökre lezártnak tekinted már a témát...

Mosz végre fejön a Hold, és lekacag rád
És megtalál egy jókedvű éjjel...
Már régen alszik a város, beindul a vágy
Nem tudod még, hogy hova mész....

Céltalanul, fáradtan dobog a szíved (Dobog a szíved...)
Bolyongva lépkedsz a vágyak után, (Á-á)
Zajtalanul ordít, hogy zavar a véred,
Nem fordulsz meg, ezen az éjszakán!

Őrült világ! (Örült világ!)
Megvadít téged...
Álomvilág
Elvakít...

Egy megfestett város, ami nem a tiéd! (Nem a tiéd!)
S a művészre szórod az átkot... (Á-á)
Az elfojtott vágyad, igen, az ami hív, (Az ami hív...)
S egy léggömb, ami viszi az álmod...

Egy kínosnak tűnő, de őszinte kérdés
Mit önmagadnak mindennap felteszel,
Hogy: Ki vagyok én? - ó mondd, és: Mi ez az érzés?
Mondd el nekem, így: Hova érek el?

Őrült világ! (Őrül világ!)
Megvadít téged!
Álomvilág...
Elvakít...

Őrült világ! (Őrül világ!)
Megvadít téged!
Álomvilág...
Elvakít...

Őrült világ! (Őrül világ!)
Megvadít téged!
Álomvilág...
Elvakít...

Őrült világ! (Őrül világ!)
Megvadít téged!
Álomvilág...
Elvakít...