Napoleon Boulevard - 42

Kiscsillag, hogy lehetsz ennyire éretlen?
A világ nem lehet merőben véletlen.
Mindennek van nyele, van oka, meg célja,
Különben hogy lenne a kenyérnek héja?
Múlasd az időt, mondod és majd meglátod.
Virágból véletlen hogy forog zsiráfod?
Halakból, ha kisétáltak már a partra,
Miként lesz drogdíler, hogy fejlődnek arra?

Összegyűlt mára már számtalan kérdésünk
Föl kell, hogy tegyük mindet, mert még elkésünk.
Tárcsázunk, tárcsázunk, hívunk egy zöld számot.
Azt szeretnénk tudni, ki szült itt világot?
Kiscsillag, nagyvilág, te lettél miértünk,
Ennyi telik tőlünk, amit még megértünk.

Ott egy kis zöld bogár, lógva a faágon
Tudja, hogy érte van minden a világon.
Kínos, vagy nem, de ezt törvény sem zavarja,
Sőt a kvantumszámot konkrétan leszarja.
Mi meg csak csengetünk, csengetünk, hiába.
Lesz -e még majd, aki a választ kivárja?
És mi lesz akkor, ha megjön és rettentő,
Hogy mit kezdünk majd, ha tényleg 42?

Ha már nem tudjuk meg, ki szült itt világot,
Fontos, hogy hidegben vegyél föl kabátot.
Minden kis izének legyen meg a tokja,
S maradjon egy papír szép gondolatokra.
Hadd lássa majd, aki érkezik utánunk,
Mi most itt bizony nem akármit csinálunk.