Soltész Rezső - Du-du-du di-di dá-dá-dá

Én őszintén elmondom, elhiheted,
nem szerettem sohasem a telet.
A hóban is egy van csak, ami szép,
hogy fehérnek látom a zord feketét.
A nyarat viszont sokkal jobban bírom,
mindig segít ruha-gondjaimon.
Ha süt a nap rögtön jókedvű leszek,
és mindegy, hogy mit, én csak énekelek.

Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.

Oly üres a város a hétvégeken,
a nagy tömeg elmegy, s ez tetszik nekem.
Mivel nekem nincs se ház, se telek,
én ilyenkor nyugodtan énekelek.
Nyáron az élet oly egyszerű,
és megmarad télre a sok tüzelő.
Ha úgy süt a nap, hogy már meghülyülök,
egy kád hideg vízben majd felüdülök.

Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.

De mikor itt van a zord tél idő,
jókedvem nem vesztem el, ez a fő.
Legfeljebb több bort iszom veled,
s énekelek majd neked.

Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.

Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.
Du-du-du-di-di-dá-dá-dá, du-du-du-di-di-dá-dá-dá.