Budapest Bár - Akácos út

Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény.
Nyár este volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány.

Megszólítám, de jó, hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akác-soron,
Ma este még egy ház elé oson.

Egy ablaknál állj meg cigány!
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány!
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
De csak csendesen, ne hallja senki más!

Az éjmadár átsuhan a városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom.
A holdsugár deres hajamra süt.
Hideg, sivár csend honol mindenütt.

Azóta rég a más asszonya lett a lány,
De ez a dal még fülébe cseng talán.
Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt,
És énnekem csak e kis dal maradt...

Te csak dalolj, kacagj, nevess!
Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm.
Attól se tarts, hogy a kis dal szívemen üt sebet,
Te csak dalolj, nevess ki engemet.

Te csak dalolj, kacagj, nevess!
Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm.
Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,
Csak a csóknak élj, felejts el engemet.