Funktasztikus - Próbálj meg lassan beszélni

"Amióta" eszemet tudom, a köröket futom a betonon, fenem a fogam, a nevem egy fogalom, etalon, egyedi, telepi bariton. "Idióta", ki mondta neked hogy alapelemeket epigon, amikor ütemeket szelídítek a mesterek fokozatát tanítom. Felháborodott a trónjáról letaszított, elmeháborodott, bolondnak kikiáltott királynak hódoltok. Hangok, a tüdők, a bordák, az alagutak mélyéről, hogyha sírok a nevetéstől, ígérem írok a temetésről. Idézem, őszinte részvétem, már ha számít a részvétem. Amennyi észérvem, bárcsak annyi készpénzem lenne. Belőle kitapétáznám a parlamentet szabad stílusban, kivétel nélkül a bohócokat átültetném a nagycirkuszba. Napirend előtti felszólalásomban a magyar virtusra hívom fel a figyelmet a valódi keleti dialaktusra. Benéztétek, ereszkedjetek térdre vagy belelendül a balatoni fekete lagúna rettegett réme! Szemetek fénye, nem számolok a következményekkel, hirtelen felindulásból kegyetlen hangsebességgel követem el, majd földelem el, majd követelem a kegyelmet. "Dögöljek meg, hogyha ebből egy szót is értek!"

Refrén:
Fékezd a nyelved, fékezd a nyelved, Fékezd a nyelved, mert egy szót sem érteni!
Fékezd a nyelved, fékezd a nyelved, Fékezd a nyelved, próbálj meg lassan beszélni!

"Haver nyisd ki a szád, csipogjál valamit, különben hűvösre vágunk. Mi van? Mi a baj? Na. Már megint kaptunk egy pancsert!"

Ezzel felborzolom a kedélyeket, az állóvizet felkavarom, ezennel a vádalkut, illetékes hatóság, megtagadom. Azon a napon az állapotom éppen nem volt beszámítható. "A bibi az, hogy nincs alibid, ami kézzel fogható." Kagylózzatok ide, ti még nem tudjátok kibe kötöttetek bele! Többit az ügyvédem jelenlétében. "Mr. Funktasztik, a szuperszonikus meghajtású világklasszis - kispályás mitugrász!" Színt ad legalább a sápadt arcomnak a vallatólámpa fénye. Csigavér, amíg az ártatlanság vélelmének ténye fenn áll. A parancsod, hogy minden áron kend rám, villámokat szór a vérben úszó smaragdzöld szempár. Nagy kár, hogy a törvény őre csak akkor sztrájkol ha rosszul lesz a fánktól. "Ne térjen el a tárgytól!" Én ártatlan vagyok, akár a ma született bárány, egyedüli bűnöm, hogy nemigen tűröm, ha le akarják lakatolni a szám. Ezt ne vegye bele a jegyzőkönyvbe, hogyha kérhetem. Eltűnök, óvadék ellenében szabadlábon védekezem. Tudom, hogy bekaszniznátok, afelől nem parázok, ujj lenyomatokat, bizonyítékokat, élő szemtanúkat nem találtok. Csak az időmet raboljátok fakabátok, halványlila fingom sincs, hogy miről hadováltok!

Refrén

Epilógus