Magna Cum Laude - Nem akarok többé gondolni rád

Túl szűkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld
Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt
És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt

Mert a lelkiismeretem, mint egy gyufát, úgy hagytam el
Mikor tüzet kértél, mondtam, most oltottam el
Bár visszakínáltál, de tőled már semmi sem kell

Refr.
Fogadd el az élet hívó szavát
Mert én nem akarok többé gondolni rád
Kérlek, vidd magaddal az összes hibád
Mert én nem akarok többé gondolni rád
Mert én nem akarok többé gondolni rád
Mert én nem akarok többé gondolni rád

Sarkon támasztottuk csak mi ketten a falat
Talán emlékszel a hídra, ahol megszólítottalak
Még nem néhány nap múlva a kertben megcsókoltalak

Néha visszaforgatnám a jelent, hogyha lehetne
Szerinted csak rossz, szerintem azért szép is volt benne
Ha nem tehetünk mást, legalább emlékezzünk erre

Refr.
Fogadd el az élet hívó szavát
Mert én nem akarok többé gondolni rád
Kérlek, vidd magaddal az összes hibád
Mert én nem akarok többé gondolni rád

Refr.
Fogadd el az élet hívó szavát
Mert én nem akarok többé gondolni rád
Kérlek, vidd magaddal az összes hibád
Mert én nem akarok többé gondolni rád
Mert én nem akarok többé gondolni rád
Mert én nem akarok többé gondolni rád