Sickratman - Pinamína

Pinamína, picit mélyedj e könyvbe, akivel kamatyolt, beleírtam. Katalógus ez, és én csináltam! Na figyuzzál! De hol kezdjük el? Kezdjük ott, hogy… talán Németország! Itt hétszázhuszonhárom a számuk. Hatszáznegyven Olaszba’ ’ki megvolt. Százegy francia, negyvenöt török, és!: hazai holmi, írd és mondd: egyezernegyvenegy! Illetve negyvennégy! Miféle tipusok ezek? Abba’ nincsen semmi rendszer. Akad nehány bébiszitter, üzletasszony, direktornő, miniszter és ápolónő, mindenféle rangúak, és!: a koruk se számít ám! Itt egy albán utász veteránnő, itt egy ukrán borászati gépész, és ami még kurva jó, egy dél-tiroli komplett szambaszakosztály! És még egy, vagy! kettő(?) furcsa rejtvény: ikrek, de!: sziámi ám! Azaz ezt a faszit ha a hormon fesziti, hát nem érdekli más semmi sem, csak a lábatok köziben az a cuki négyajaku, magnetikus, bülbülszagu lény. Puncikák, nyíljatok hát, puncikák, nyíljatok hát!

Jó nagyon a kulturált, és jó a balta. Mélyen ezotérikust is húz a barma. Mindegy őneki, hősi alkat, girhes csontváz, vagy épp ha lapda. Tündi-bündi mind a nő, a szűk, a bő, a szájjal atom. Ő azt mondja, bízd a sorsra, tegnap azt, de ma ezt hozza. A pici nő, a cuki nő, a kacér nő, a facér nő, a pucér nő, a pecér nő, a pöcenő, a cicanő, a cocanő, nem számít, milyen nő, nem számít milyen ő, nem számít semmi. Egyvalami az érdekes, a zsigeri küldetés, a mikrokozmikus, szent űrbeérzés! És amiről nem beszéltem: köszönetet se kap érte. Te, semmi haszna nincs belőle. Itt a példa, szép személyed. Nincs tebenned semmi, semmi hála. Mér’ csinálod, én nem értem. Mért? Na miért? Mi? Miért? Na! Na miért? Mért? Azért, mert neked ez túl sok, és nem érted a jelentőségét, cicuka! Benne vagy az első ötezerhatban! ‘z óriási, búcsu, el!