Bástyasétány 77 (operett) - Kék rózsa

Anna:
Csillag ha ragyog,
Magam, ha vagyok:
Minden-minden csupa ábránd.
Hív a messzeség-
Nincsen kezdet és vég.
Mint a pille száll,
Vagy mint a madár-
Repülnék a szelek szárnyán.
Ámde egyedül
Úgyse sikerült még.

Álomszép volt
Az a vadrózsa-szál.
Szirmára hullt
A szelíd-kék holdsugár.
Harmat cseppjén
Remegett kéklőn a fény.
Sohase nyílott még szebb:
S egyszerre égszínkék lett
A rózsa.
Álomkép volt!
Vajon mért foszlott szét?
Kék rózsa, mondd:
Ugye, hogy meglátlak még?
Vadrózsa-szál-
Valaha egyszer talán
Valahol vár majd a boldogság rám!

Egyedül a szív néha oly naiv
Azt se tudja, mi az élet,
Mi a szerelem,
Mely a szemeken ég.
De ha párja van:
Dobog boldogan,
Örök szerelemben élhet...
Csak az én szívem
Nem talált szívet még

Álomszép volt
Az a vadrózsa-szál.
Szirmára hullt
A szelíd-kék holdsugár.
Harmat cseppjén
Remegett kéklőn a fény.
Sohase nyílott még szebb:
S egyszerre égszínkék lett
A rózsa.
Álomkép volt!
Vajon mért foszlott szét?
Kék rózsa, mondd:
Ugye, hogy meglátlak még?
Vadrózsa-szál-
Valaha egyszer talán
Valahol vár majd a boldogság rám!