1. Molnár Orsi - Száz liba egy sorba 3:18 [2022] 
2. Gyermekdalok - Hatan vannak
3. Halász Judit - Bóbita[2009]
Egyéb szövegek - A gyermek és a szivárvány
| Előadó: | Egyéb szövegek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
Megtekintve: Ma 2, összesen 5029 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Azt hitte: híd, és elindult feléje,
De sehogy sem jutott el az elejére.
Azt hitte: szín, és szét akarta szedni,
S apró palettáján – újra megkeverni…
Azt hitte: fátyol, el akarta tépni,
S tarka foszlányain vígan tovább lépni…
Azt hitte: gyöngy, és szét akarta szórni,
A mezőt, a rétet színesre borsózni.
Hogy ne legyen messze, ne olyan magasan,
Meg lehessen fogni, játékos alakban…
Amíg vágyakozva nézte, egyre leste,
Könyörtelen loppal érkezett – az este,
Mikor lefektették, még sírt, emlegette,
De másnap reggelre úgy elfelejtette,
Hogy csak évek múlva jutott az eszébe,
Felnőtt volt már, s festő-ecset volt a kezébe’,
Azt a szép szivárványt” megfestette újra,
A ráírta a képre cím gyanánt: A MUNKA.
Aztán tovább festett. Futottak az évek;
Dolgos hétköznapok, színes ünnep-fények…
S hogy megöregedett, a haja fehér lett,
Újra megfestette azt a régi képet…
Tudóan mosolygott, és ráírta: ÉLET.
De sehogy sem jutott el az elejére.
Azt hitte: szín, és szét akarta szedni,
S apró palettáján – újra megkeverni…
Azt hitte: fátyol, el akarta tépni,
S tarka foszlányain vígan tovább lépni…
Azt hitte: gyöngy, és szét akarta szórni,
A mezőt, a rétet színesre borsózni.
Hogy ne legyen messze, ne olyan magasan,
Meg lehessen fogni, játékos alakban…
Amíg vágyakozva nézte, egyre leste,
Könyörtelen loppal érkezett – az este,
Mikor lefektették, még sírt, emlegette,
De másnap reggelre úgy elfelejtette,
Hogy csak évek múlva jutott az eszébe,
Felnőtt volt már, s festő-ecset volt a kezébe’,
Azt a szép szivárványt” megfestette újra,
A ráírta a képre cím gyanánt: A MUNKA.
Aztán tovább festett. Futottak az évek;
Dolgos hétköznapok, színes ünnep-fények…
S hogy megöregedett, a haja fehér lett,
Újra megfestette azt a régi képet…
Tudóan mosolygott, és ráírta: ÉLET.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!