Bartók Eszter - A világ tetején

Ha minden jóra volna szó, nem üldögélnénk csendben.
Az, aki a választ várja, nem érzett soha így.
Mennyi hang marad el, az öleléseinkben.
Távolság a két karunk, közte elfér minden álmunk.
Igazodik minden hozzánk, a világ tetején.
Itt toporog bennünk, amire ezer éve várunk,

Érzem, csoda múlik bennünk el, igazán.
Ha érkezel, kikacsint, de rejti a hangulatát és én, őrizlek tovább.
Tovább, tovább, yeah, tovább, hmm.

Dédelget, a gondolat ahova megpihenni térek.
Már, nem keresem a legszebb arcom, te mindet akarod.
Valódi lettem, nincs, már mit kérjek.

Érzem, csoda múlik bennünk el, igazán.
Ha érkezel, kikacsint, de rejti a hangulatát és én, őrizlek tovább.
És a lelkünk úgy felel, hogy a holnapot éri el.
Velünk és titkait a lét őrzi még.

Érzem, csoda múlik bennünk el, igazán.
Ha érkezel, kikacsint, de rejti a hangulatát és én, őrizlek tovább.
Csoda múlik bennünk el, igazán,
Ha érkezel, kikacsint, de rejti a hangulatát és én, őrizlek tovább
Csoda múlik bennünk el, igazán,
Ha érkezel, kikacsint, de rejti a hangulatát és én, őrizlek tovább
Tovább, tovább, tovább, yeah.