Egyéb szövegek - Szívküldi

A szívküldinek sajnos vége lett,
A bánattól a szívem jéghideg,
Nem küldhetek ezentúl szépeket,
Kiskunhalasra Málcsi néninek.
És osztom egri bácsikámnak
Jogos aggodalmát,
Az éter már nem hirdeti
Az aranylakodalmát.
Üresek lesznek majd a névnapok,
Egyhangúbb lesz majd az életem,
Pénzt ezentúl hiába adok,
Nem hallom érte majd a szép nevem.
És sírnak majd a Klárák és Katók,
Kik velem együtt be nem mondhatók.
Az unalmas jazz-ritmusok helyett,
Nem hallok annyi szép utca nevet,
És házszámot és félemeletet.
A szívküldinek sajnos vége lett.
Hát hangozzék fel utoljára egyszer díszesen,
Hogy a Knézis utca 17. alá, s a Bajza utca 18. fölé
Alsódabasról küldi Erzsike és Pécelről
Üzennek Ercsibe,
kar: (ének) Szívküldi szívnek szívesen.

Lajos: Bizony szomorú dolog ez Mancika, de majd csak túléljük.
Mancika: Hogy érti ezt Lajos, hogy túléljük? Azt hiszem fölösleges mondanom, hogy a szívküldi megszűnésével köztünk is vége mindennek.
Lajos: Mancika, én olyan kedves vagyok magához mindig.
Mancika: Más férfi is kedves.
Lajos: Virágot veszek minden nap, sorba állok mozijegyért.
Mancika: Más férfi is megteszi ezt. Értse meg Lajos, hogy a sexepilje számomra kizárólag a szívküldi volt. A hivatalban megpukkadtak a kolléganőim, mert akár hányszor kinyitottam a rádiót, Szabó Lajos mindig üzent Kovács Mancikának.
Lajos: Erre költöttem a fizetésem felét. De ennek vége.
Mancika: Mindennek vége.
Lajos: Van egy ötletem. Ebédidő alatt minden nap odaugrok magukhoz a hivatalba és személyesen fogok énekelni. (énekel)
Melletted nincsenek hétköznapok…(Majd abbahagyja.) Azon kívül a napilapokban feladok minden nap egy hirdetést, hogy szeretem.
Mancika: Tényleg megteszi, Lajos?
Lajos: Magáért mindent.
Mancika: Akkor hajlandó vagyok megbocsátani magának, hogy a rádió vezetősége megszüntette a szívküldit.
Lajos: Tündér! Pincér! Két konyakot!
Mancika: Csak egyet, ugyanis Lajos maga ma nem iszik.