Gerendás Péter - John Doe Beszél

Hogy mért kellett Tuniszt bevennem
s izzadnom normand partokon?
Ezért még bosszút állok egyszer
a sok faképű angolon!

Ők ugrattak a háborúba,
mi belementünk ostobán,
hogy a kalmárnép piknikezni
ülhessen John Doe lábnyomán.

Hogy összelopott birodalmuk
viruljon – ám, ha van eszünk,
most egyszer a sarkunkra állunk
és mindent, mindent elveszünk.

Egyébként törzsőrmester lettem,
mit mondjak? ez is játszva ment.
Az arkansasi hírlapokban
képem háromszor megjelent.

Utólszor, mikor benzinkoktélt
vágtam a kölni dóm fala
alatt egy tigris-tankba – érte
hálás lesz nékem a haza.

Sokféle piszkos népet láttam,
kik szűntelen marakszanak.
Nem tudni, mért. De én se törtem
soká a fejem emiatt.

Civódtak, koldultak, szavaltak,
egymást vádolgatták – pedig
nem is figyeltünk. De a dollár
láttán megolvadt mindegyik.

Köphetnékem volt. Ám a hadnagy
megmondta: ők is emberek.
Rájuk nevettem s csokoládét
kaptak tőlem a gyermekek.

Nem sejtitek, míly hosszútűrés
kellett, hogy ne fogjunk botot
és munkára ne hessegessük
e pernahajder csapatot.

A fecsegőket, pojácákat,
az egész léhűtő hadat
s az úgynevezett kávéházak
mélyén ülő rohadtakat.

Látjátok, nem volt könnyű dolgunk.
Romok között kísért a bú:
Orán büdös lyuk és a híres
Páris véghetlen szomorú.

Most leszereltem, hazatértem,
pihenek, alszom és iszom.
Az Óvilág mocskához képest
e föld való paradicsom.

Szomszédom a szakszervezetből
unszol, hogy lépnék be oda.
Bizonygatja, hogy elnyom engem
a tőkés és a burzsoa.

E szólamokkal csordulásig
beteltem én már odaát.
A főnököm tegnap vásárolt
hétemeletes palotát.

Ha dolgozom, énnékem is lesz
autóm és házam, hétszobás.
Kikönyöklöm a tornácrácsra
és nem fáj semmi elnyomás.

De elébb még két pár nadrágot
veszek, szép kényelmes cipőt
és megnézem a kosárlabda
mérkőzésen a félidőt,

aztán moziba Annabellel,
onnét az ágyba egyenest,
és pofonvágom az ébresztő
órát, ha reggel szólni kezd.