Szenes Iván - Te

Te, a hűség szobra, te…
Te, te lelkem mindene!
Te, aki úgy mondtad azt,
Hogy örökké,
Hogy egy hétig se tartott,

Te, aki eldobtál puszta szeszélyből,
Mint egy futó kalandot,
Így jár, aki balgán szerelmes,
Az emléked még soká velem lesz.

Látlak mindenütt, bárhol járok én,
Mindig hozzám érkezel,
Szállsz a képzelet bűvös szőnyegén.
Jaj, hogy felejtselek én?!

Te, hogy esküdtél nekem…
Te, hogy elbántál velem!
Most már csak azt mondd meg,
Mire kellettem,
Ha csak így kellettem én.

Különben oly mindegy,
Amit mondhatnál, úgysem mentő körülmény.
Így jár, aki balgán szerelmes.
Az élet ilyet mért pont velem tesz?

Látlak mindenütt, bárhol járok én,
Mindig hozzám érkezel,
Jössz a képzelet bűvös szőnyegén.
Mondd, hogy felejtselek el?

Te, egy ötletem van még…
Te, ez gondolatnak szép!
Mi lesz, ha rájössz arra,
Hogy tévedtél,
S mégis engem szerettél.

Hogyha nem volnék én ilyen nagylelkű,
Csuda kínba lehetnél! (De hát)
Így jár, aki balgán szerelmes.
Az élet ilyet nem csak velem tesz!

Látsz majd mindenütt,
Bárhol járok én,
Úgyis hozzám érkezel,
Vágy és képzelet,
Hozzám hoz közel.

Sajnos, te nem felejtesz el.
Szaladhatsz máshoz,
Szeretned engem kell!