Fenyő Miklós - Míg a gyertya lángja ég

Míg a gyertya lángja ég

Itt vagyok újra, a változás húrja
Újra cseng, elmúlt a csend.
Mint hajnal az éjre, mint fény a sötétre
Feldereng, s újra teremt.
A szenvedély kigyúlt és élni kezd a múlt,
Ezernyi színe semmit nem fakult.

Látod,
Míg a gyertya lángja ég,
Szíved el nem alszik még,
Míg a gyertya lángja ég,
Visszatérhet bármi még,
Míg a gyertya lángja ég,
El ne hidd, hogy itt a vég,
Míg a gyertya lángja ég,
Azt ne mondd, hogy már elég.

A csillag az égen, ha néha a fényben
Alszik el, csak megpihen.
De hosszú még az útja, hát felragyog és újra
Útra kel, a messziben.
Ne hidd, hogy itt a vég s elmúlt minden, mi szép,
Sok nagy dobásra jók vagyunk mi még.

Látod,
Míg a gyertya lángja ég,
Azt ne mondd, hogy már elég,
Míg a gyertya lángja ég,
Elolvad százszor még a jég.

Itt vagyok újra, az érzelem húrja
Titkot sejt, s mindent megfejt.
A szív szava törvény, bepörget mint az örvény
S el nem ejt, de nem felejt.
Ma újra szép a múlt, sok hullám elsimult,
Ha fájt is egykor régen elcsitult.

Látod,
Míg a gyertya lángja ég,
Azt ne mondd, hogy már elég,
Míg a gyertya lángja ég,
El ne hidd, hogy itt a vég,
Míg a gyertya lángja ég,
Találkozunk mi még,
Míg a gyertya lángja ég,
Visszatérhet bármi még,
Míg a gyertya lángja ég,
Elolvad százszor még a jég.

Míg a gyertya lángja ég,
Addig el nem alszom még.