Bródy János - Édes életünk

Emlékszel, azt mondtad, s én elhittem neked
Hogy együtt fogjuk végigtáncolni az életet
Ki érti meg, hogy mégis mi történt velünk
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk

Óh azok a hatvanas évek ma már csak szép mesék
Nem volt az Éden, mégis közelnek tűnt az ég
A tiltott gyümölcsök íze édes volt nekünk
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk

Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még
Amíg a régi tűz szívedben ég
Amíg egy régi daltól könnyes lesz szemünk
Ez a tűz, ez a dal, ez az édes életünk

Emlékezz arra is, hogy voltak álmaink
Hittük, hogy rendbe jönnek majd a dolgaink
S a rég várt új idők fordultak ellenünk
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk

Itt állunk csalódottan, s nézünk ostobán
Istenem, hová jutottunk annyi év után
Romokban minden, ami fontos volt nekünk
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk

Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még
Amíg a régi tűz szívedben ég
Amíg egy régi daltól könnyes lesz szemünk
Ez a tűz, ez a dal, ez az édes életünk

Most még egy pillanatra jöjj hozzám közel
Hadd érezzem, hogy létezem, hogy létezel
Hadd higgyem azt, hogy van még egymáshoz közünk
És ez a dal, ez a tűz, örökre megmarad nekünk

Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még
Mondd azt, hogy a felhők felett mindig kék az ég
S nem múlhat semmi el, míg emlékezünk
És ez a dal, ez a tűz, ez az édes életünk
Ez a dal, ez a tűz örökre megmarad nekünk