Bródy János - A királylány balladája

Olvadt a jég, s a hosszú tél már véget ért,
Amikor hercegünk a történetbe lép.
A sárkány foglya még a szép királyleány,
Kit elrabolt a zsarnok hajdanán.

Az ifjú hős szívében nem volt félelem.
"Feláldozom, ha kell, e lányért életem!
Nem tűrjük el a sárkány hatalmát tovább!"
S a harc terére vakmerőn kiállt.

Egy déjà vu villan fel bennem hirtelen,
Hogy hallottam már én ilyen mesét
Egy de ja vu, s a mátrix újra működik
s hiába már a jelbeszéd!

Vén volt a sárkány, s kókadt mind a hét feje,
Lángot lövellni alig volt már ereje,
Itt hagyott csapot-papot, s végleg elvonult,
S a királylány a hős ölébe hullt.

Legyőzve már a sárkány, mégsincs béke még.
Ígéret földjén Kánaánt kíván a nép.
Üres a kincstár és a széna rosszul áll,
Nagy gondban van az új király.

Hírmondók hirdetik az új törvény szavát.
"A múltnak szellemétől csúf az új világ!
Bizony, hogy boszorkány a szép királyleány,
Sárkány babája volt, az ám!"

Egy déjà vu villan fel bennem hirtelen,
Hogy hallottam már én ilyen mesét
Egy d ja vu, s a mátrix újra működik
s hiába már a jelbeszéd!

Fogságban él megint a szép királyleány.
Egy sárga rózsa hervad sápadt homlokán.
Süvít az őszi szél, s a tavasz messze jár.
A királylány egy új hercegre vár.

Megint egy új hercegre vár.
Hiába vár, hiába vár.
Remélem, nem hiába vár.