Sipos F. Tamás - Gina

Még emlékszem a vadiúj Cabrióra,
Amit a születésnapodra vett a jó apád.
A legjobb volt a kilométeróra,
Mivel a számsor kétszáz fölött járt.

A szemed szikrázott őrült szenvedéllyel,
A kezem markoltad, tudom, azt akartad,
Hogy próbáljuk ki, de én éppen mást néztem,
Ó, bárcsak tudtam volna, Istenem, miért nem mentem?

Gina, drága Gina!
Jobb, ha nem gondolok rád!
Gina, drága Gina!
Nem hittem el, hogy te fekszel az úton!
Gina, drága Gina!
Többé nem csókol a szád!
Gina, drága Gina!
Azóta úgy érzem, hogy minden az én hibám!

Szétszakad a lelkem!

Én nem figyeltem, de azt mondták a srácok,
Hogy a szádhoz került jó néhány pohár.
Bolond módon, furcsán viselkedtél,
A slusszkulcsoddal játszadoztál.

Csak később tűnt fel nekem, Te nem vagy jelen,
A bensőm megborzongott, a szívem megdobbant,
Kirohantam az épületből, jeges kéz markolt belém,
És aztán rád találtam, arccal az égnek!

Gina, drága Gina!
Jobb, ha nem gondolok rád!
Gina, drága Gina!
Nem hittem el, hogy te fekszel az úton!
Gina, drága Gina!
Többé nem csókol a szád!
Gina, drága Gina!
Azóta úgy érzem, hogy minden az én hibám!