Aradszky László - Színes forgatag (Natasa)

Színes forgatag a Nagykörút,
sodort engem is a tömeg.
Nyár volt, forró nyár, a nap tüzelt,
s akkor ott egy lányt láttam meg.

Odaszóltam: Ó, te gyönyörű!
Oly szívesen járnék veled!
Nem is válaszolt egy szót sem ő,
elsétált, nem is nézett meg.

Natasa volt az a kislány,
megsúgta végül csendesen,
és aztán már kedvesebben
lépkedett mellettem. Hej!

Natasa, itt van egy szótár,
megmutatok majd minden szót.
Elsőnek én kikeressem,
hogy mit jelent az, hogy csók. Hej!

Kóboroltunk némán, céltalan
a szigeti vén fák alatt.
A Rózsák terén egy kis padon
a csókjain csendben álmodtam.

Bámultuk a fényt a víz fölött,
hallgattuk, a szél susog.
Hajnalban a gép elvitte őt,
egyedül csendben álltam ott.

Natasa, nagyszerű kislány,
várom, hogy egyszer visszajöjj.
Nem bánom, vedd el a szívem,
hogy kicsit összetörj. Hej!

Natasa, átcsavarogjuk
újból a nyári éjszakát.
Ne engedd, hogy sokat várjak
vak szerelemmel rád! Hej!

Natasa, átcsavarogjuk
újból a nyári éjszakát.
Ne engedd, hogy sokat várjak
vak szerelemmel rád! Hej!

(Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá,...)

Natasa, átcsavarogjuk
újból a nyári éjszakát.
Ne engedd, hogy sokat várjak,
nagy szerelemmel rád! Hej!
(Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá,...) Hej!