Bródy János - Nem történt semmi

Mikor a földön járni kezdtem, s buzgón kerestem a helyem,
Gyakran kerültem padlóra, és bevertem a fejem.
Szóval azt is mondhatnám, hogy nem ment minden simán,
De mindig megvígasztalt engem az édes jó anyám.

Nem történt semmi, ne sírj hát, édesem,
Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem!

A lány, akit szerettem, bár lehet, hogy ostobán,
Így vigasztalt engem egy őszi délután.
Tudod, én színésznő vagyok, s csak játszottam veled,
Jó voltál a nyáron, de most már jobb lesz nélküled.

Nem történt semmi sem, váljunk el csendesen,
Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem!

Egy atyai jóbarátom szelíden oktatott,
Mi bennem nyolc napon túl is mély nyomot hagyott.
S mivel használható ember belőlem faragni nem tudott,
A vizsgák után vigaszként csak annyit mondhatott:

Nem történt semmi sem, tévedtünk, azt hiszem,
Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem!

És azzal vigasztaltak, mikor a türelmem elfogyott,
Hogy nem tarthat már sokáig ez a szűkös állapot,
De bocsássátok meg nekem, hogy rezignált vagyok,
Hiszen a szám és sajnos a szívem is már félig elkopott.

De nem történt semmi sem, nem történt semmi sem,
Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem!
Nem történt semmi sem, én mégis azt hiszem,
Nehéz lesz felejteni, hogy nem történt semmi sem.