Heaven Street Seven - Gigerli

Itt maradtál a télből,
Igazi hóember a műmellek között
Madarak jöhetnek délről,
De a te szívedet bárcás tavasz nem böködi,
Mert az úgyis mindörökre
Ott maradt egy macskaköves városban
Már csak udvariasságból vitatkozol

Elkártyázol a szalonban a földhözragadt győztesekkel,
Akik válladra borulva siratják el az elszalasztott fényt
Reggelente a fürdőszobában
Kulcsra zárva, a tükör előtt biflázzák,
Hogy Klárika, Márika, Sárika, maga az egyetlen,
Ebben a sorrendben

Micsoda gigerli, nem lehet nevelni,
Részegen táncol a fák között,
Régi asszonyokkal, akik sohase voltak,
Olyanok, amilyennek látta őket
A kocsmában, a város mocskában
Meséket mond egy úrról,
Aki a metropoliszra hányja a szikrát
Poklon innen, a ködökön túlról

Nem jöttél el a szezonban,
A pavilonokat mind bezárták,
Csak én álldogálok a parton,
És közben fúj a füstszagú szél
Hogy mire is várok pontosan,
Vagy nagyjából, soha nem sejtettem,
De az első levél, ha lehull a fáról,
Én eltűnök, mire földet ér

Klárika, Márika, Sárika, maga az egyetlen, maga a fény
Szökjön meg, vagy haljon meg velem, vagy mittudomén