Bálint Ádám - Érintésre várva

Szavak nélkül csak a szemeimmel hívtalak,
segítségül, hogy legyen még egy pillanat.
Mielőtt a gépem felszáll,
mert nem jön többé vissza már.
Csak üres házak, mit magam után itt hagyok.
Hamis utánzat a nap ahogy ma felragyog.
Mert elindul a gépem s felszáll
és láthatlak többé már.

Csak egy érintésre várok még,
csak egy érintésért szomjazom, mint rég,
Mert ha felhúznak a fellegek,
akkor a szivárvány is megfakul nélküled, nélküled.

S ha húz az örvény, én tovább már nem maradhatok.
A senki földjén legyőznek az indulatok.
És lehet, hogy majd visszaérkezem
és érted újra megteszem.

Csak egy érintésre várok még,
csak egy érintésért szomjazom, mint rég,
Mert ha felhúznak a fellegek
akkor a szivárvány is megfakul és eltűnik majd nélküled.

Ha körülölel már az óceán,
az a törékeny porcelán.
Mindent megérint és nekem.
Most ő az életem.

Én nem engedlek többé el már.
A szívem most már megtalált.

Csak egy érintésre várok még,
csak egy érintésért szomjazom, mint rég.
Mert ha felhúznak a fellegek
akkor a szivárvány is megfakul.
Csak egy érintésre várok még,
csak egy érintésért szomjazom, mint rég.
Mert ha felhúznak a fellegek
akkor a szivárvány is megfakul nélküled, nélküled.