Keresztes Ildikó - Szerelem második vérig

Ez a perc, mi nem volt eddig sosem
Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog,
Ellenség, barát, a rokonok
Csak bámulnak ránk

Ez az út, hogy minden együtt legyen
A Te új, s az én rég magányos nevem
Ezután már a szállodaportán kiderül
Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül
S tán másképp néznek ránk

Ezután ha minden csak félig sikerül
Te is hibás vagy, nem csak én egyedül
Már nem szólhatsz rám

Maradunk, hol eddig voltunk s leszünk
Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk
Ezután ha bárhol is kábán ébredek
Már tudom, miért vagy s én miért leszek
Mindig jó Hozzád

Nagy az út és abba még minden belefér,
Hát szaladjunk együtt a holnapért
Vigyázok majd rád

És ezt most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem
Te kellesz vagy a végtelen
Vagy együtt mind a kettőt elnyerem

Ne ígérj és én sem súgok neked
Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed
Amikor a szemedbe nézek, kiderül
Hogy ki az, ki marad, ki menekül
S ki tartozik hozzám

Mert ha a lét egy kalitkába beszorul
Te fizetsz, és én is, de cudarul
Hát hallgass most rám

Nekem most kell eldöntenem…